Erwin Birnmeyer 2015. november 5-én hunyt el  az Oberwart-i kórházban, 2016. március 15-én lett volna 90 éves.  Münchenben született egy értelmiségi, tanár, s művész családban, édesapja is ugyannak a kaufbeureni gimnáziumnak volt a tanára. Szülei zongoraművésznek szánták a nagyon tehetséges ifjút. Erwin Birnmeyert „csak” 1944-ben hívták be katonának, közvetlenül az érettségi után. Hamarosan szovjet fogságba esett és fél évtizedig embertelen körülmények között kőbányában dolgozott. A keze olyan sérüléseket szenvedett el, hogy ezzel a zongoraművészi ábrándok szertefoszlottak, de megmaradt a másik nagy szerelem, a képzőművészet. Ámulatba ejtő hogy mindezek ellenére, hogyan dokumentálta a kőbánya mindennapjait, fogva tartóitól „kunyerált” papír lapokon, fecniken és kis fatáblákon dokumentatív módon örökítette meg a szörnyűséges  mindennapok valóságát egy fogolytáborban. Az adott lehetőségekhez képest lenyűgöző színvilág, egyedülálló kompozicionális megoldások és izgalmas karakterek jelennek meg ezeken a rajzokon. Ezt az anyagot a Kaufbeureni Városi Múzeum mutatta be

2013. júliusában, amelyet volt szerencsém megnyitni (Stein auf Stein címmel) és amely ma a művész ajándékaként a múzeum gyűjteményét gyarapítja. Ez az anyag nem csak a német történelem képi dokumentálása szempontjából izgalmas, hanem egy művész életútja és élményanyaga szempontjából is.  Édesapja nyomdokait követve 1950- 54 között a müncheni Képzőművészeti Akadémián egyszerre tanult művészettörténetet, méghozzá a világhírű Hans Sedlmayr-nél, (aki magyar gyökerekkel is rendelkezett), valamint festészetet és művészetpedagógiát. Firenzében, Rómában és Milánóban is volt vendéghallgató. Rövidesen 1956-tól Athénbe került, ahol nemcsak az ottani német gimnáziumban tanított művészetet és zenét, de az egyetemen régészetet is hallgatott. Megtanult újgörögül is. 1958-tól az isztambuli német gimnázium tanára majd az ottani egyetemen vendégtanára és művészettörténeti előadásait már törökül tartotta.1963-ban, visszatér Bajorországba, Kaufbeurenbe édesapja örökébe lépve, egészen 1986-ig, nyugdíjazásáig az ottani gimnázium tanára. Kutatóprofesszori kinevezést kap. Számtalan hazai és külföldi kiállítás, előadás. A bajor gimnáziumok művészeti oktatásának programját ugyancsak ő dolgozta ki. 1987-ben vehette át Kaufbeuren város művészeti díját. Nyugdíjazásától már teljesen a művészetnek szentelhette életét. Számtalan publikáció szerzője, amelyeket a művészet és politika, esztétika, társadalom összefüggésében irt 1995-97 között a Kaufbeuren-i Művészetek Háza vezetője, számtalan külföldi kiállítás kurátora az ottani művészeti akadémia vezetője 1997-99 között. Megszámlálhatatlan neves és rangos kitüntetés és díj birtokosa, Kőszeg városától is elismerő oklevelet kapott. 2000-ben Balatonalmádiba, majd két évvel később Kőszegre költöztek. 2005-ben a Kőszegi Művészeti Egyesület alapító alelnöke, amely tisztséget 2009-ig tölti be. 2010-ben Pécs Isztambul és Essen mellett Európa kulturális fővárosa volt, ebből az alkalomból születtet az ötlet, hogy egy olyan kiállítást rendezhetnénk- ami talán egyedülálló volt Európában-„Isztambul-Kilátás az ablakomból” Erwin Birnmeyer képei és Orhan Pamuk török író kísérőszövegével (magyarul és németül ugyanaz az a szöveg és leírás). Erwin ugyanabban a városnegyedben élt, ahol a Nodel-dijas író. Végtelenül izgalmas volt olvasni, amit az író leirt és nézni azt, amit a festő látott. Isztambul valóságának két oldala, láthattuk és olvashattuk,amiről Horatius is olyan szépen beszél „Ut pictura poesis”. Életművének mintegy foglalata és búcsúja az ez év február 21-én a Kőszeg-i Vár Lovagtermében rendezett absztrakt kiállítása volt. Bartha László művészetét megismerve egyre jobban foglalkoztatták az absztrakt irányzatok. 2008-ban Bartha László születésének 100-ik évfordulóján a Kőszeg-i  Művészetek Házában  rendezhettünk egy kiállítást, amely végső lökést adott Erwin Birmeyer absztrakt gondolkodásmódjához és kifejezésvilágához. Néhány év alatt egy olyan „expressziv absztrakciót” hozott létre itt Kőszegen, amely még az Európában számon tartott nagyok közül is keveseknek sikerült, hálás vagyok, hogy ezt a kiállítást én nyithattam meg. A kiállítás kurátora és rendezője másik nagy tisztelője Trifusz Péter volt.  Abból adódóan, hogy életének utolsó tizenöt évét hazánkban töltötte és absztrakt korszaka Kőszeghez köthető: most már nemcsak a német művészettörténet, hanem a magyar művészettörténetnek is része életműve.

Ezért is lenne méltó helye az általam megálmodott „Kőszegi Pantheon”- ban.

Isten veled Erwin!

 

Prof. Dr.Lőrincz Zoltán

művészettörténész, egyetemi tanár,

a Kőszegi Művészeti Egyesület elnöke